Csatornahálózati tájékoztatók

A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet határozza meg a „Szolgáltatási pont” fogalmát, vagyis azt, hogy meddig terjed a víziközmű-szolgáltató szolgáltatási kötelezettsége és a szolgáltatás minőségéért való felelőssége.
A házi szennyvízhálózat, és az épületek belső szennyvízgyűjtő vezetékének működéséről és fenntartásáról az ingatlan tulajdonosának, használójának kell gondoskodnia. A közüzemi szennyvízhálózat (ide tartozik a bekötővezeték is a szolgáltatási ponttól) üzemeltetése a szolgáltató feladata.
A házi és a közüzemi szennyvízhálózatot a szolgáltatási pont választja el egymástól. A szolgáltatási pont a bekötő idom, vagy akna elfolyási pontja, ennek híján az ingatlan határvonala, zártsorú beépítésnél a falsíktól (a közterület felé) egy méter.

A rendelet értelmében a szolgáltatási ponton túli, belső ivóvíz, illetve szennyvíz hálózat az ingatlan tartozéka, a fogyasztó tulajdona, amelynek fenntartása, javítása és szakszerű üzemeltetése az ingatlan tulajdonosának feladata. E hálózatot az érintett fogyasztóval előzetesen egyeztetett időpontban a szolgáltató jogosult ellenőrizni, ám ez nem mentesíti a fogyasztót a rendszeres ellenőrzés és karbantartás kötelezettsége alól.
Az ellenőrzéskor a házi és csatlakozó hálózaton észlelt hibák kijavításáról, illetve az előírásoktól eltérő víziközmű-használat megszüntetéséről a felhasználó köteles gondoskodni. Ha ezeknek a víziközmű-szolgáltató felhívására határidőn belül nem tesz eleget, a szolgáltató a szolgáltatást korlátozhatja vagy felfüggesztheti.
A rendelet szerint a lakossági szennyvízelvezetési szolgáltatás a háztartási szennyvíz elvezetését és kezelését foglalja magába. Nagyon fontos, hogy csapadékvizet a szennyvízcsatornába bevezetni TILOS!
A közműves szennyvízelvezetés műszaki előírásait a 2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról valamint, a törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról rendelkező 58/2013.(II.27.) sz. Kormányrendelet szabályozza.

Az elfogadott bekötési terv birtokában a telken belüli házi szennyvízhálózat az ingatlantulajdonos (megrendelő) és a tervező felelősségével megvalósítható. Az ingatlanon belül, a házi csatorna kialakításánál az ME72005 és az ME72011 műszaki előírásban foglaltak az ingatlan védelme, a rendszer működőképessége és üzembiztonsága érdekében betartandók! A belső szennyvízhálózat elkészültét megrendelő köteles a szolgáltatónak bejelenteni. Szolgáltató 8 napon belül helyszíni szemlét tart – a megrendelő költségén – nyilatkozik a szemle eredményességéről.
A szemlén ellenőrizzük a meglévő zárt szennyvíztároló kiiktatását és a csapadék bevezetés tilalmának betartását, saját vízellátó mű meglétét, valamint leolvasásra kerül az ingatlan vízmérője is.
Az ingatlan engedély szerint megépült szennyvíz-bekötővezetéke (a házi szennyvízhálózatot ide nem értve) a továbbiakban a közüzemi szennyvízelvezető rendszer részét képezi.

Az ingatlanon belül a bekötővezeték javasolt csőátmérője 110 mm. A csatornacsöveket lehetőleg 5 ‰ körüli (méterenként 0,5 cm) lejtéssel kell lefektetni. Csatlakozásai vízzáró kötéssel kell, hogy készüljenek, nem csak a szennyvíz talajba való kijutásának megakadályozására, hanem a talajvíz csatornahálózatba való nemkívánatos bejutása miatt is. Meg kell akadályozni a csapadékvíz szennyvízcsatornába kerülését is! A vízzárás miatt a csatornacsöveket egymáshoz gumigyűrűkkel illesszük. A csatornacsövek tokos része mindig a szennyvíz folyásirányával szembe nézzen. A csatornacsöveket 5-10 cm vastag homokágyra kell fektetni, a cső környezetét minden esetben olyan talajjal (homokkal) kell visszatölteni, mely megakadályozza a csövek sérülését, a vezeték feletti földtakarítás minimum 60 cm legyen. A házi csatorna kiépítésénél célszerű az épület azon pontjától indulni, ahol a lakóház belső lefolyó csöve kilép az épület falsíkjából (ez az ún. kitörési pont). Innen a kivitelező által megépített végpontig célszerű a legrövidebb úton (legkevesebb iránytöréssel) lefektetni a házi csatornát.
Ahol mégis szükséges iránytörés, ott célszerű tisztító idomot beépíteni a későbbi mosatás megkönnyítése érdekében. Továbbá ott is célszerű tisztítóidomot beépíteni, ahol a csőre oldalsó csatlakozás van.
A bekötőcsatorna megfelelő, folyamatos lejtését biztosítani szükséges, hogy az ingatlanon keletkező szennyvíz gravitációsan juthasson a csatornahálózatba. Az ingatlanon belüli lefektetett bekötőcsatornára a föld visszatölthető.

Ha egy épület csatornára rákötött helyiségének a padlóvonala a szolgáltatási pontnál lévő terepszint alatt helyezkedik el, és nagy esőzéskor vagy duguláskor a csatorna megtelik, a szennyvíz kiönthet. Kerülni kell tehát az ilyen helyiségek csatornára kötését, vagy ha ez nem lehetséges, szennyvíz visszacsapó szelepet kell beépíteni, vagy legbiztonságosabb megoldásként házi szennyvízátemelőt kell létesíteni. Ennek hiányában a károkért a szolgáltató nem tehető felelőssé. Esővíz, talajvíz A szennyvízcsatorna hálózat általában csak a szennyvizet képes elvezetni. Még akkor sem szabad más eredetű vizet bejuttatni, ha úgy tűnik, hogy ez a víz simán elfolyik. A szabálytalan esővíz- és talajvíz bebocsátások miatt túlterheljük a szennyvíztisztító-telepeket, de gyakran a csatornahálózaton kiöntéseket, lakóingatlanok elöntését okozhatjuk. A többletvíz elvezetése ezenkívül jelentős többletköltséggel jár, és emiatt a csatornadíj is emelkedhet.

Sok panasz érkezik felhasználóinktól arra vonatkozóan, hogy ingatlanuk környezetében erős szennyvíz bűzt éreznek. Ennek oka sok esetben nem feltétlenül csak a szennyvízcsatorna dugulása lehet.
A házi szennyvízcsatorna akkor is büdös lehet, ha:

  • leföldelik az ellenőrző aknát/tisztító idomot, vagy légmenetesen lezárják az udvari tisztító aknák nyílásait,
  • nem figyelnek a lefolyók, padlóösszefolyók bűzelzáróira, és eltűnik a víz belőlük. Ezeket folyamatosan pótolni kell.

Mit nem szabad a csatornába engedni?
Mivel a szennyvíztisztító-telepek elsősorban élő mikroorganizmusok segítségével tisztítanak, a csatornahálózatba csak lebomló, őket nem károsító anyagok juttathatók. Ha a csatornahálózatba méreg kerül, elpusztíthatja a tisztítást végző szervezeteket, ez által a befogadó élővíz sérülhet, ráadásul a szennyvíziszapot sem lehet hasznosítani a mezőgazdaságban.
Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ami eltűnt a lefolyón, amit levitt a víz, attól egyszer és mindenkorra megszabadult, bármi volt is az. Azt képzeljük, hogy a szennyvíztisztító majd úgyis ártalmatlanítani fog minden leeresztett mérget. Ez sajnos nem igaz. A tisztítási technológia csak bizonyos határokon belül képes zavartalanul működni, ráadásul sérülékeny is.

Vannak anyagok, amelyeket SZIGORÚAN TILOS a csatornába juttatni:

  • mérgek,
  • gyógyszerek és növényvédő szerek,
  • nehézfém tartalmú folyadékok,
  • tűzveszélyes anyagok, benzin, hígító, festék stb.,
  • lebomlásuk során mérgekké, vagy tűzveszélyessé váló anyagok. A szennyvízkezelési rendszer hidraulikai, mennyiségi TÚLTERHELÉSÉT okozhatja, ezért nem kerülhet a csatornába: • csapadékvíz, • belvíz,
  • talajvíz.

Vannak anyagok, amelyek ÜZEMZAVART okoznak, ezért nem szabad őket a csatornahálózatba engedni.
Ilyenek a darabos szennyeződések.
A csatornahálózat semmiképpen sem alkalmas szilárd hulladékok „eltüntetésére”. Ezek elzárják a víz útját és tönkre teszik a szennyvízátemelőkben a szivattyúkat. Ilyen anyagok:

  • bármilyen eredetű fa, kő, csont, műanyag háztartási eszköz, fémkupak, műanyag és üvegpalack stb.,
  • macskaalom (még ha természetbarát megjelölést is élvez),
  • építési törmelék, homok, kavics,
  • vízben nem oldható egészségügyi anyagok (vatta, tampon stb.),
  • egyéb háztartási hulladékok (textil, növény, gyümölcsmag, szárnyasok tollazata, szőr stb.)

Szerves szennyezőanyagok
A szennyvíztisztító-telepek a normál életvitellel járó szennyvíz megtisztítására alkalmasak. Nem tartozik bele ebbe a körbe, ezért túlterhelést okozó szennyező anyagok a következők:

  • állattartásból származó híg trágya,
  • háztartási ételmaradék, még akkor is, ha aprított (konyhamalac),
  • zsírok, olajok,
  • háztartási állatfeldolgozásból származó hulladék, pl.: halfej, emlősök belsősége stb. elpusztult kisállatok tetemei,
  • emésztőkből szippantott nagy agresszivitású szennyvíz a szolgáltató engedélye nélkül.

Mit okozhatunk, ha legyintünk a csatornahasználati illemre…
A zsírok és olajok a csatornában kihűlnek, reakcióba lépnek a szennyvíz más összetevőivel, és kemény, szappanszerű lerakódást okoznak. A csatorna emiatt előbb leszűkül, majd eldugul. Emellett egy biológiai folyamat következtében kénessav keletkezik, amely megtámadja és tönkreteszi a házi és a közcsatornacsöveket egyaránt.

Figyeljünk oda a csatorna megfelelő használatára és rengeteg gondtól-bajtól szabadíthatjuk meg magunkat!

PDF icon Csatorna Illemtan (pdf 311.53 KB)