Történeti áttekintés

Történeti visszatekintés

Miskolc város szennyvizeinek elvezetése és tisztítása 1913 - ban kezdődött. Az akkori 4843 db épület közül 360 db kapcsolódott be a 34.400 fm hosszú szennyvízelvezető csatornahálózatba. A szennyvíztisztító telep - mely biológiai fokozattal is rendelkezett - kapacitása 8000 m3/d volt és a tisztítás során a kinyert iszapot komposztálták. A telep helyileg a vízmű vállalat központi telephelyén működött, melyet a II. világháborúban lebombáztak. A felszabadulást követen a műtárgyak újjáépítése nem történt meg, így a közművesítés növekedésével az egyre nagyobb volumen szennyvizeket tisztítatlanul vezették a befogadó folyóba.

A mai helyzet kialakulása

A mai helyzet kialakulása

1972-ben állami finanszírozással kezdetét vette egy korszerű, és új telephelyen megvalósuló szennyvíztisztítótelep építési program, a Fonoda út és Szirma közötti külterületen.

  • Első lépésben megépült egy 170 cm átmérőjű főgyűjtő csatorna, a tisztítótelep területének kialakítása, a mechanikai előkezelés műtárgyai (rácsgépház, homokfogó, átemelőgépház, osztótorony, üzemviteli épület).
  • Második és harmadik ütemben, pedig az előülepítők, iszapsűrítők, centrifugagépház és fertőtlenítő műtárgyak.
  • Az 1986 -ban záródó beruházási ciklussal, mely több mint 500 Mft-ba került, biztosítottá vált a 140 em 3 /d mennyiségű szennyvíz mechanikai tisztítása és iszapkezelése.

A tisztítási hatásfok azonban ezekkel a műtárgyakkal sem lehetett több 30 %-nál.

A térség fejlődését követően - a vízgazdálkodási szempontok figyelembevételével - ezen telep feladatává vált Miskolc város szennyvizein kívül:

  • Alsózsolca
  • Felsőzsolca
  • Mályi
  • Bükkszentkereszt
  • Nyékládháza
  • Szirmabesenyő
  • Arnót
  • Kistokaj

szennyvizeinek tisztítása is.

A mechanikailag tisztított szennyvíz azonban még az 1 : 15 -ös hígítási arány mellett is nagy terhelést jelentett a Sajó folyó számára és a szennyvízbírságos rendelet vonatkozó előírásainak sem felelt meg a mechanikai fokozatban megtisztított szennyvíz.
Egyértelmű volt, hogy a tisztítótelep továbbépítése szükségszerű, a befogadó és környezetének védelme érdekében. A döntést követően szintén állami pénzeszközök felhasználásával 580 MFt -os költséggel 1989 és 1994 között valósult meg a szennyvíztisztítás második fokozata, a 70 em 3 /d kapacitású biológiai tisztítási fokozat. E tisztítási fokozattal most már a szerves anyag lebontása is biztosítható és az össz tisztítási hatásfok 90 %-ra emelkedett.

A biológiai fokozat belépésével jelentősen nőtt a szennyvíziszap mennyisége.
Az iszapelhelyezési gondok megoldása érdekében 1994-ben Miskolc város képviselőtestülete a szakmai szervezetek – többek között a MIVIZ Kft. jogelődje – véleményének kikérésével, döntött az iszapszárítási technológia megvalósítása mellett.

1994 őszén a kivitelezési munkálatok elkezdődtek, melyek finanszírozása központi címzett és önkormányzati pénzeszközökből tevődött össze.
Ennek eredményeként került üzembehelyezésre a 12-14 to/d szárazanyag kapacitású, mintegy 3000 kg/h víz elpárologtatására képes A/TCW DDS 30 típusú kommunális szennyvíziszap szárító berendezés.

Az iszap szárítása során annak térfogata 1/10 -ére csökken a rothadóképesség, fertőzőképesség és bűzhatás csökkenése mellett. A szárítás során keletkező iszapgranulátum megfelel az EU vonatkozó előírásainak.