A Föld vízkészlete - vízkörforgás

A Föld vízkészlete

A Földön a víz igen nagy mennyiségben van jelen, felszínének mintegy háromnegyed részét, ~71% –át borítja. Ha egyenletesen volna elosztva, a Föld felszínén mintegy 2700 méter vastag burkot lehetne belőle képezni. Ebből úgy tűnhet, hogy a vízkészletek kimeríthetetlenek, holott valójában a Föld ivóvíz- és iparivíz-készletei végesek.
A Föld vízkészletének jelentős része, mintegy 97%-a tengerekben és óceánokban van jelen, amely magas sótartalma (35 g só / 1 dm3 tengervíz) miatt közvetlenül nem alkalmas sem ivóvíz, sem iparivíz-felhasználásra, még mezőgazdasági célokra sem (Kerekes, 1998). A fennmaradó ~ 3% ugyan édesvíz, amelynek azonban nagy része jég formájában található meg. Közvetlen ivóvíz-kitermelésre a Földön föllelhető összes víznek alig 0,307%-a alkalmas.


A Föld vízkészlete. Forrás: Kerekes, 1998

A víz körforgása

A víz a természetben állandó körforgásban van. A körforgás kezdeti fázisa a párolgás. A folyók, a tavak, a tengerek vize folyamatosan párolog, de párologtatnak az élőlények is. Majd a könnyű pára felemelkedik, a magasban kicsapódik, és felhőket képez.
A felhőkből csapadék hull alá, ami lehet folyékony (eső) és szilárd (hó, jég) halmazállapotú.
A lehullott esőcseppet egyrészt felissza a föld, másrészt hasznosítják az élőlények életműködésük során. A talajba, a mélybe szivárgott víz a felszín alatt folydogál és gyűlik össze.
A felszín alatt folydogáló vízforrásokban bukkan ismét a felszínre. Végül a kis csermelypatakká, majd folyóvá duzzadva torkollik a tengerbe, miközben vize folyamatosan párolog. A víz állandó körforgásának lépései tehát:

  • a felszíni vizek és a növények párolgása,
  • a felhő- és csapadékképződés,
  • a csapadék talajba szivárgása, az élőlények vízfelvétele,
  • a felszín alatti vizek felszínre bukkanása,
  • a felszíni vizek és az élőlények párolgása.


A karsztos területekre, így a Bükk hegységre vonatkozó speciális vízkörforgás

A karsztos területeken a csapadék felszíni beszivárgással, valamint víznyelőkön keresztül képes a felszín alatti térrészbe bejutni. Felszíni beszivárgás során a víz közvetve (a talajon keresztül annak rétegvastagságától és típusától függően), míg víznyelőkön közvetlen a karsztosodott kőzet (pl.: mészkő, dolomit) repedésein, járatain keresztül éri el a karsztra jellemző barlangrendszert, ahol az alacsonyabb potenciálú hely irányába áramlik majd források formájában a felszínre lép.

A Bükkben, a felszínre hullott csapadék, részben beszivárgással, részben víznyelőkön keresztül jut el a hegység belsejében található karsztjáratokba, barlangokba, majd összegyűlve, a forrásokon keresztül lép a felszínre. A felszínen nyílt karsztos kőzetekbe a csapadék közvetlenül és gyorsan beszivárog, ezért a karsztvizek utánpótlása igen jó, az elérési idő rendkívül kicsi (2 óra – pár hónap). A jó utánpótlási helyzet viszont a karsztvíz hátránya is, mivel a felszínen lévő szennyezőanyagok a csapadékkal együtt bemosódva elszennyezhetik a forrásokat, kedvezőtlen vízminőség változást okozva. A felszínalatti víz elszennyezéséért, részben gazdasági, ipari, részben lakossági tevékenységek vádolhatók.