Miskolci karsztvízművek bemutatása

1. Miskolci karsztvízművek

Miskolc város vízellátása elsősorban a Bükk hegység karsztvizeire épül. A karsztvizek kitermelése egyrészt gravitációs vízművekben (Szinva-forrási vízmű, Anna-forrási vízmű, Felső-forrási vízmű), másrészt szivattyús üzemű vízművekben (Miskolctapolcai vízmű, Tavi-forrási vízmű, Szent György-forrási vízmű, Királykúti vízmű (jelenleg üzemen kívül)) történik.

 

A város napi vízfogyasztása 35 000 – 40 000 m3.

A kelet-bükki áramlási rendszer fő utánpótlása a nagy kiterjedésű fedetlen vagy kis mértékben talajjal fedett mészkő felszíneken, a csapadékból történő beszivárgásból származik. Az utánpótlás szempontjából nagy jelentősége van azoknak a beszivárgásoknak, amelyek nem karsztos területről származnak. A források vízhozamai a hidrometeorológiai viszonyokra érzékenyebbek, hozamuk általában tavasszal tetőzik, míg az őszi szárazabb évszakokra tartósan az átlag alatt marad.
A karsztvízrendszer áramlásának fenntartásában a legfontosabb szerepet a geodéziai magasságkülönbség játssza. Az áramlási irányokat és sebességet többek között a földtani felépítés, a karsztosodás mértéke, valamint a járatrendszerek mennyisége is befolyásolják.

2. Miskolci karsztvízművek bemutatása


Miskolc város utóbbi két évtizedben jelentősen lecsökkent ivóvíz fogyasztásának mintegy felét fedezni képes Miskolctapolcai vízbázis termelő telepe Miskolctapolcán, a Pazár István sétányon található.
A Miskolctapolcai vízmű kivitelezése Lenadruzzi vezetésével, az Olasz-kút mélyítése Pazár István bányagépész mérnök tervei szerint 1908-1913 év között történt. A növekvő vízigények miatt az 1950-es évek közepén 3 db csőkutat mélyítettek, melyek vizét akkor szivornyával kötötték az Olasz-kútba. A tovább növekvő vízigénynek köszönhetően felmerült az igény egy újabb kút kialakítására. Az ún. Új-kút közvetlenül az Olasz-kút mellett került kialakításra 1985-1990 között. A vízmű 2006-ban a csőkutakat kizárta a vízszolgáltatásból.
A Miskolctapolcai területen a történelmi időben számtalan kisebb-nagyobb hideg és meleg (langyos) forrás fakadt. A vízmű a hideg források vizét termeli ki.
Az ivóvíztermelés a vízműtelep két, az egykori forrástó helyén létesített aknakútjából, üzemszerűen az Új-kútból, tartalékként az Olasz-kútból történik. Az Új-kút Rocla csövekből és ezen belül elhelyezett acél csőből épített aknakút, melynek belső átmérője a felső részen 3 m, az alsó szakaszban 2,5 m. A kút mélysége az aknatalpi fő vízadó járatig -28,8 m. Az Olasz-kút vízzáróan kialakított vasbeton műtárgy, amely felépítménnyel ellátott. Kútmélysége -18 m.

 


 

2.1. A Felső-forrási vízmű Lillafüredtől észak-nyugatra, a Forrásvölgy tetején található hidegvizű galériás karsztforrásfoglalás. A Forrásvölgy kezdeténél fakad, a Kis-fennsík mészkő tömegének csúcsából.
A magyar királyi Vas és Acélgyár 1908-ban kezdte el a Felső-forrás foglalását. 1952-től Pereces vízellátását biztosítja a Felső-forrási vízmű által adott vízmennyiség.

 


 

 

2.2. A vízműtelep Miskolc-Diósgyőrben, a Vár mellett helyezkedik el. A vízműtelep 1938-ban, a mai forrásfoglalás az 1990-es években került kialakításra.

Az ivóvíztermelés az ún. nyugati aknából történik, melynek mélysége -20 m, a kitermelt víz hőmérséklete ~17 °C.

 

 


 


2.3. Az Anna-forrási vízműtelep Lillafüreden a Garadna-, és a Szinva-patak között, a Palotaszálló menti sétányok és támfal rendszer alatt helyezkedik el. Az Anna-forrás tárós karsztforrásfoglalás.
Az Anna mésztufa barlang a Szinva- és Garadna-patak mésztufa dombján keletkezett. Az itt fakadó 3 felszálló forrás vizét először 1765-ben Fazola Henrik használta fel a vashámorokban. 1823-ban a hámori duzzasztógát megépítését követően próbálkoztak először a források foglalásával, egy 90-100 m hosszú, több szakaszban épített kétszintes mésztufába hajtott tárórendszer segítségével, majd ezt a Palotaszálló építésekor mesterséges folyosókkal kötötték össze. Az időközben beomlott tárórendszer újbóli bővítése az 1950-es és 1960-as évekre tehető, majd az eredendően dolomitból fakadó, és a 3 forrásszájból összegyűjtött vizet bevezették a vízhálózatba az egyre növekvő vízigény kielégítésére. Jelenleg gyorsszűrőn keresztül az I. forrás vizét vezetjük az ivóvízellátó rendszerbe.

 


 

2.4. A Szinva forráscsoport a Keleti-Bükk második legnagyobb hozamú karsztvíz feltörése, a Miskolctapolcai források után. Eredetileg három forrásból állt: Felső-Szinva-forrás, középső csöves források, alsó foglalt források.
A vízműrendszer a Lillafüredet és Egert összekötő 2505 sz. KM közút mellett található. A Szinva vízműrendszer két hideg (10 °C), természetesen is változó hozamú karsztforrásfoglalásra épült. A vízgyűjtő akna 1,6 m átmérőjű, teljes mélysége –13-14 m.
Az 1960-as évek eleji katasztrofális vízhiány miatt, rövid kutatás után megkezdték a Szinva-forrás (ún. szárnyas akna) kiépítését. Az épület alatti szögletes alapterületű vízgyűjtő aknakút két vízszintesen kihajtott tárón keresztül gyűjti össze a karsztvizet.

 


 

2.5. A Felső-Szinva-forrás a volt turistaforrás mellett kihajtott 60 m hosszú kutató táróból lett kialakítva 1971-ben. A forrástér a Szinvai Metabazaltban kihajtott lejtős vágatban található, a közvetlen utánpótlódása azonban Felsőtárkányi Mészkő.


A Szinva-Fő-forrás és a Felső-Szinva-forrás között egy hosszú összekötő vezeték található, melynek feladata a Felső-Szinva-forrásból kitermelt víz eljuttatása az ún. szárnyas aknába, ahol a két forrás vize egyesül, és szolgáltatja a város ivóvizét.

 


 

2.6. A Szent György-forrás Diósgyőrben, a Keleti Bükk északi szélén a Fehérkői Mészkő Formációból fakad. Az itt kitermelt víz magasabb hőmérsékletű a mélyebbről érkező meleg víz hatásának eredményeként. A forrásfoglalás kútaknájának talpmélysége 24,7 m.
Eredetileg három különálló forrás lépett a területen a felszínre, a Szent György-, a Boldog Asszony- és a Strand-forrás. Az 1960-as évek eleji ivóvízhiány tette szükségessé a forrás fő vízjáratának kutatását.
A Szent-György- és a Tavi-forrás között szoros összefüggés áll, hiszen vízbázisuk átfedésben van.

 


 

2.7. A Királykúti vízmű a Miskolctól nyugatra lévő Forrásvölgy alján helyezkedik el, a tűzköves Hegyestetői Formációból fakad. A karsztforrásfoglalás aknájának átmérője 2,5 m, mélysége -14 m.

A 20. század első felében a vízmű ipari vizet szolgáltatott, a forrásra a Diósgyőri papírgyár már 1903-ban kapott vízhasználati engedélyt.

Itt a víztermelés jelenleg szünetel, a vízmű tartalék vízbázis funkciót tölt be.

 


 

 

2.8. Az Ómassa vízmű, a Garadna-forrás alatt található a Garadna-völgyben, Ómassa település nyugati határában. A vízellátás egy, a hegyoldalba mélyített 120 m hosszúságú furatban elhelyezett közel vízszintes termelőcsőből történik, amelyből a víz gravitációsan folyik. Ez a MIVÍZ Kft. által üzemeltetett vízellátó rendszer legmagasabban fekvő objektuma. Közvetlen utánpótlódása a Hámori Dolomit összletből származik.