Miskolc város vízellátása elsősorban a Bükk hegység karsztvizeire épül, vízigényének jelentős részét a MIVÍZ Kft. kezelésében lévő víztermelő telepek biztosítják, amelyek felszín alatti karsztvíz bázisokra települtek. A karsztvizek kitermelése egyrészt gravitációs vízművekben (Szinva-forrási vízmű, Anna-forrási vízmű, Felső-forrási vízmű, Ómassa vízmű), másrészt szivattyús üzemű vízművekben (Miskolctapolcai vízmű, Tavi-forrási vízmű, Szent György-forrási vízmű, Királykúti vízmű) történik. A város napi vízfogyasztása 35-50e m3. A források vízhozamai a hidrometeorológiai viszonyokra érzékenyebbek, hozamuk általában tavasszal tetőzik, míg az nyári szárazabb évszakokra tartósan az átlag alatt marad.
Miskolc város története összefonódik a vízhez jutás fejlődésével és történetével. A 19. századvégi ipari fejlődés és a városiasodás, valamint a népesség növekedése Miskolcon is sürgetővé tette a közműves ivóvízellátás megteremtését.
Az 1906-ban megkezdődött forráskialakítást Lenarduzzi János olasz származású mester irányította, akinek emlékét ma is őrzi az Olasz kút néven emlegetett víznyerőhely Miskolctapolcán.
A város első víztároló medencéje (2x750 m3) az Avas északi oldalán épült meg. 1913-ban helyezték üzembe a város vízellátó hálózatát (39 480 fm) és ezzel megkezdte működését a városi Vízvezeték és Csatornázási Igazgatóság. Első igazgatója Pazár István volt, akinek a rendszer megtervezésében és kivitelezésében jelentős érdemei vannak.
Az első világháború ideje alatt felmerült annak szükségessége, hogy a meglévő főnyomócső mellett egy másikat is kell létesíteni a város biztonságos vízellátása érdekében. A munkálatok első szakasza 1927-re elkészült, de a második szakasz fedezet hiányában csak 1939-ben került átadásra. Az ivóvízhálózat 1938-ig 20 337 fm-t növekedett az 1913. évi állapothoz képest, míg a vízigény átlagosan 6 865 m3/nap volt.
A világháborúk megrongálták a rendszert és visszavetették a megindult fejlődést. A negyvenes évek közigazgatási változása miatt (Nagy-Miskolc kialakulása) a városi egységes rendszer-be kellett integrálni az addig önállóan működő Diósgyőr-Vasgyár, valamint Pereces ivóvízbázisait és hálózatát.
Ebben az időszakban 4 fő vízellátási övezetre lehetett felosztani a várost:
- Miskolc-Tapolcai gépház övezete
- Tavi-forrás övezete
- Lillafüredi Anna-forrás övezete
- Felső-forrási övezet
Az új ellátási övezetek bekapcsolódásával a vízellátó rendszer fejlesztései is megindultak. 1962. évre a vízvezeték hossza meghaladta a 215 900 fm-t, a napi víztermelés pedig a 37 000 m3/nap átlagot.
Az ipar fejlődésével és a város erőteljes népességnövekedésével párhuzamosan az ivóvízszükséglet is jelentősen növekedett. Szükségessé vált a karsztforrások hozambővítése, a városkörnyéki folyók mellé épített, ún. parti szűrésű kutak vizének igénybevétele, a vízhálózat intenzív kiterjesztése. A város napi vízigénye 1986. évben elérte a 135 890 m3/nap maximumot.
A vízellátás-csatornázás közgazdasági feltételei a rendszerváltást megelőző évtizedekben elosztási elveken alapultak, majd ezek a 80-as évek végétől fokozatosan piaci irányba változtak. Megszűnt a lakossági vízdíjak állami támogatása, a fejlesztésekre csak a vízdíj bevételekből lehetett forrást teremteni. A gazdasági környezet megváltozása kihívást jelentett a vállalat számára is, és ez szükségessé tette a szervezeti, működési rendszer korszerűsítésének felgyorsítását.
Jelenleg a közüzemi ivóvízhálózat hossza 685,44 km, korösszetételéből és műszaki állapotából adódóan - a folyamatos rekonstrukciók ellenére is – folyamatos megújításra szorul. A 8 víztermelő telepről nyert víz tározását 47 db ivóvíztározó medence (29 505 m3 kapacitás) látja el. A vízellátási rendszer a topográfiai viszonyokból adódóan nagy bonyolultságú, 72 ivóvíz nyomászónát tartalmaz. A zónák vízellátását 34 nyomásfokozó- és átemelő gépház biztosítja. A zónák megfelelő lehatárolása és az ott alkalmazott vízellátási műszaki megoldások biztosítják a hálózati nyomások megfelelő értékét.
Miskolc város ivóvízellátását biztosító karsztvízművekről további információt ITT talál.
Miskolc város ivóvízellátó rendszerének nyomászónáinak bemutatásáról tovább információt ITT talál.