Az Anna-forrási vízműtelep Lillafüreden a Garadna-, és a Szinva-patak között, a Palotaszálló menti sétányok, valamint támfal rendszer alatt helyezkedik el.
Az Anna mésztufa barlang a Szinva- és Garadna-patak mésztufa dombján keletkezett. Az itt fakadó 3 felszálló forrás vizét először 1765-ben Fazola Henrik használta fel a vashámorokban. 1823-ban a hámori duzzasztógát megépítését követően próbálkoztak először a források foglalásával, egy 90-100 m hosszú, több szakaszban épített kétszintes mésztufába hajtott tárórendszer segítségével, majd ezt a Palotaszálló építésekor mesterséges folyosókkal kötötték össze. Az időközben beomlott tárórendszer újbóli bővítése az 1950-es és 1960-as évekre tehető, majd az eredendően dolomitból fakadó és a 3 forrásszájból összegyűjtött vizet bevezették a vízhálózatba az egyre növekvő vízigény kielégítésére. Az 1980-as években végeztek még érdemi feltárásokat, melynek során igazolást nyert, hogy a mésztufa barlang kialakulása nem utólagos kioldás eredménye, hanem az üregrendszere a hiányosan lerakódott mésztufa kialakulásakor képződött. A forrás fakadási helye az erózióbázis szintje felett van, ezért a forráson ki nem kilépő vizek a Tavi-forrást táplálják.
Az Anna-forrás tárós karsztforrásfoglalás. Jelenleg homoktöltetes gyorsszűrőn keresztül az Anna I. forrás vize kerül az ivóvízellátó rendszerbe.